A magyar rendi országgyűlések történeti almanachja 1790-1812, 1-2. kötet

1790 új korszak kezdete volt hazánk történetében. A magát meg sem koronáztató „kalapos király”, II. József váratlan halála után, a francia forradalom eseményei példaként követésétől megrettent Habsburg udvar nem merte feszíteni a húrt az előjogaikat védő magyar rendekkel szemben, és 25 év után koronázó diétát hívott össze. Az új király, II. Lipót esküt tett a magyar rendi alkotmány, így a vármegyék, kerületek, városok önkormányzatának tiszteletben tartására. Az 1790. esztendő a nemzeti ébredés és a szükséges átfogó reformok kidolgozásának a kezdetét is jelenti. A rendek kivívták a magyar nyelv hivatalossá tételét a diétán, továbbá kilenc rendszeres bizottságot hoztak létre. Ezek közpolitikai, adó, úrbéri, kereskedelmi, bányászati, jogi, tanulmányi, egyházi és sérelmi ügyeket voltak hivatva tárgyalni. Igaz, érdemi munkájukat rövidesen beszüntették és csak 1827-után kezdhették újra, de utat nyitottak ezzel a majdani reformkor két évtizedes korszakának. A francia forradalom, majd Napóleon császár uralmának negyed százada alatt tartott országgyűlések a két jeles párizsi historikus, Kecskeméti Károly és Jean Bérenger szerint Európában egyedülálló intézménynek minősültek. Miközben a régi parlamentek a kontinens nagy részében elsorvadtak, a magyar diéta, noha időnként hosszú szünetelésekre kényszerült, meg tudta őrizni kétkamarás összetételét, törvényhozási jogkörét, törvény-előkészítési bizottsági mechanizmusát és azt a jogát, hogy szót emeljen, amennyiben az uralkodó és kormányzata megsérti a törvényességet. Almanachunk folytatása a 2011-ben megjelent két reformkori kötetnek. A rendi országgyűlések „bonyolult hagyományok és még kuszább szabályok” által kialakított, 20 felső- és alsótáblai rendi csoportja 1790/91-ben lett törvénybe foglalva és maradt változatlan 1848-ig. A névcikkek a reformkori kötettel egyező rovatokat tartalmaznak. A nevek helyesírásánál a korabeli források sokszor különböző névalakokat használtak. Ezek helyes és egységes formába hozatala kötelező feladat volt, beleértve a nemesi előneveket is, amelyek gyakori családneveknél azonosító erejűek. Az életadatokat a gazdag családtörténeti irodalom idézése mellett igen sokszor saját anyakönyvi kutatással törekedtünk pontosan megállapítani. A birtokviszonyok érzékeltetése átfogóan csak az 1767–1772 között készült országos urbárium forráskiadása alapján lehetséges, később helységenkénti birtokosnevek csak Fényes Elek 1851-ben kiadott „geográfiai szótárában” vannak – így az előbukkant sok szórványadatot is közöljük. Az iskolázás feltárása alapvető a személyek azonosításánál, mivel az alsótábla tagjai szinte mind jogot végeztek. A személyek közpályájának rekonstruálása a katolikus főpapokra és kanonokokra vonatkozóan teljesnek mondható. A magas rendfokozatú katonatisztek pályáját a kötetünkben jelzett lexikonok jobbára szintén feldolgozták, de kétségtelen, e téren maradt még további tennivaló. Reméljük, hogy munkánkat a kortársak és a jövő nemzedékek tagjai egyaránt haszonnal forgatják nemcsak itthon, hanem a hajdani Magyar Királyság mostani nyolc országa szomszéd népei is – közös történelmünk jobb és alaposabb megértése jegyében. A kiadvány ára magában foglalja mindkét kötetet.

Megjelenés éve: 2019
Oldalszám: 1972
Méret: 16,5 x 23,5
Kötés: keménytáblás
ISBN: 978-615-5674-45-7
ISSN: 978-615-5948-04-6
Kiadói ár:
magyar: 21990 Ft

Előjegyzés