Szabad György 1990. május 2-án lett az Országgyűlés első alelnöke és egyben a házelnöki teendők ideiglenes ellátója, majd három hónappal később az első szabadon választott országgyűlés elnöke. Ebben a minőségében járult hozzá tudásával és tapasztalatával a magyar rendszerváltoztatás kiteljesedéséhez, a demokratikus jogintézmény rendszerének kiépüléséhez. Kiindulópontnak 1848/49 örökségét tartotta, fő törekvése a kényszerűségből többször megszakadt polgári átalakulás folytatása volt.
A kötet Szabad György politikatörténeti munkásságának 1960 és 2002 között megjelent válogatott értekezéseit tartalmazza. Ezek – különböző mértékben – kivétel nélkül kapcsolatba hozhatók a polgárosodás megalapozásának és kiteljesítésének biztosítékaként aposztrofált alkotmányos parlamentáris rendszerrel, s a magyar történelem 19. századi kulcsmomentumait mutatják be számos aspektusból. Szabad György irodalomból kölcsönzött metaforájával – „az eltévedt lovassal” – a magyarság hosszú 19. századi történetét illusztrálta: a reformkori küzdelmeket, az 1848/49-es csúcspontot, majd a kiegyezéssel megpecsételt új irányt, mondhatjuk visszalépést, amely véleménye szerint már magában hordozta a tragikus végkifejlet, a trianoni összeomlás jövőképét is.
A kiadványba belelapozni itt van lehetőség.
