Az iparművészeti tárgyak esetében a tervezést és a kivitelezést figyelembe véve sokszor nehezen azonosítható a valódi alkotó személye. Nincs ez másképp az Országház famunkáinál sem, hiszen aligha mondható meg, hogy a magas színvonalon kivitelezett végtermékek inkább a méltán híres bútorgyáros, Thék Endre és tervezőgárdája vagy az építési iroda skiccein, tervein dolgozó fiatal tehetségek érdeme-e. Az azonban biztos, hogy az Országház bútorainál mind a tervezői, mind a kivitelezői oldalon igen sok izgalmas, ugyanakkor elfeledett, néhol mesébe illő történet és emberi sors fonódik össze, s ez eredményezi azt a változatos képet, amely az épület látogatóit fogadja. Meglepheti az érdeklődőt, hogy nincs két ugyanolyan falburkolat egy-egy teremben, és a mennyezeti megoldások is egy-két alárendelt teret leszámítva teljesen egyediek.
A könyv átfogó képet ad a korszak bútoriparáról és az Országház asztalosmunkáiról a millennium évéig, majd az épület 1902-es bútorait mutatja be részletesen. Ismerteti a munkálatok során érvényre jutó stíluselemeket, kitér a fa falburkolatokra és a mennyezetekre, részletesen bemutatja a földszint, a félemelet és a főemelet berendezését. Külön foglalkozik az üléstermek és a könyvtár bútorzatával. A kötetből kiderülnek olyan érdekességek is, hogy hogyan folytatott heroikus küzdelmet Steindl Imre, az Országház tervezője a miniszterelnöki szoba bútorzatának díszes kiviteléért, milyen szerepet játszott a bútorok tervezésében az ekkor még pályája kezdetén álló Foerk Ernő vagy Wigand Ede, valamint hogy mi a kapcsolata a kalandos sorsú, véletlenül hazánkba érkezett norvégiai születésű Gregersen Gudbrandnak az épülettel.
A könyv szerzője magyarázatot ad arra is, hogy miért nem arathatott zajos sikert az 1900-ban a párizsi világkiállításon bemutatott két országházi bútorcsalád. A kiadvány a munkálatokban részt vevő asztalosokat és kárpitosokat is részletesen taglalja.
A kötetbe belelapozni itt van lehetőség.
Az Országházi séták sorozat korábban megjelent köteteiről ide kattintva kaphat tájékoztatást.
