null „Az Országház falai közt számtalan csodás történet vár arra, hogy elmeséljék”

A jogász végzettségű Tóth Zita az Országgyűlés Hivatala Törvényhozási Igazgatóságának igazgatóhelyettese. Szabadidejében irodalommal foglalkozik. Nemrég jelent meg harmadik mesekönyve, mely az Országház eddig ismeretlen hőséről, a kis rézvitézről és annak kalandjairól szól. Interjúnkban az írónővel a jog és a meseírás összeegyeztethetőségéről, gyermekkori olvasmányélményeiről, a legújabb könyvéről, az illusztrátorral való közös munkáról beszélgettünk, s a szerző jövőbeni terveiről is szó esett.

A jogtudomány százaz, precíz és merev világától elég távol áll a mesék birodalma. Hogyan lesz egy jogászból meseíró? Hogyan éli meg ezt a kettősséget?
Szerintem a jogtudományban is van fantázia, és a mesékben is vannak szabályok. Én sosem éltem meg kettősségnek a jog és az irodalom egyidejű művelését: végső soron a kodifikáció is történetépítés, és a meseírás során is rendszerben gondolkodom. Akkor jó a mese, ha az olvasó nem érzékeli az író fegyelmezettségét, de attól még a szerző mindig előre gondolkodik az alkotás során. Csakúgy, mint a jogszabály szövegezője vagy alkalmazója.

Nemrég jelent meg a Szél hozta rézvitéz című mesekönyve. Ki ez a kis rézvitéz, és hogyan született meg a róla szóló történet?
Az Országházról és az Országgyűlésről – főként az Országház Könyvkiadó gondozásában – már sok értékes kiadvány jelent meg, de kifejezetten a gyermekek nyelvén még nem született könyv. Pedig az Országház nemcsak a nemzet történelmének emlékeit őrzi, falai közt számtalan csodás történet is vár arra, hogy elmeséljék a gyerekeknek. Már évekkel ezelőtt megragadta a képzeletem a tornyokon őrködő, rézből öntött vitézek magányos, délceg figurája. Vajon ők is voltak gyerekek? Voltak bizony! Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint főhősünk, a kis rézvitéz színrelépése egy havas reggelen.

Miről szól a mese és melyik korosztályt szólítja meg?
A kis vitéz azzal a szándékkal érkezik az Országház északi kapujához, hogy beálljon a rézvitézek rendjébe, és elfoglalja őrhelyét a tetőn. Ám hamar rá kell ébrednie, hogy ez nem is olyan egyszerű: magának kell megtalálnia a tetőre vezető utat földalatti folyosókon és díszes termeken át. Ebben segítségére lesznek az Országház lakói – hogy kik ők, a könyvből kiderül. A történet részleteit leginkább a kisiskolás korosztály élvezheti, de a remekbe szabott illusztrációknak köszönhetően a kisebbek is örömmel lapozgatják majd.

A kötet rajzain a rézfülű, esendő, de elszánt kis vitéz alakja hitelesen elevenedik meg. Az illusztrátorral, Maros Krisztinával voltak előzetes egyeztetések, vagy szabad kezet kapott a munkában?
Ismerve Krisztina korábbi munkáit magától értetődő volt, hogy szabad kezet kap. Néhány részletet menet közben egyeztettünk, de az elkészült rajzok teljes egészében az ő gyermekei. Leírhatatlan érzés volt először megpillantani a kis vitézt, aki azelőtt csak az én képzeletemben kelt életre. Most már valóság. Krisztina épületábrázolásai elképesztően valósághűek, mégis meseszerűek. Nem tudom, hogyan csinálja.

Az olvasó nemcsak a főhős kalandjait követheti nyomon, hanem az Országház épületét, alkotásait, mindennapjait és jelentőségét is megismerheti. Előtanulmányokat folytatott mindehhez, vagy csupán a munkájából kifolyólag rendelkezik ekkora tudásanyaggal?
Természetesen olvastam, kérdeztem, sétáltam, tanulmányoztam... és minél többet tanulok, annál tudatlanabbnak érzem magam.

 

 

 

 

 

 

 

 

Tóth Zita, a mesekönyv szerzője
Fotó: Bencze-Kovács György, Országgyűlési Múzeum

Nem ez volt az első gyermekkönyve. A könyvpiac kifejezetten pozitív kritikával fogadta a Filc, a zoknimuki című könyvét, melynek már a második része is elkészült. A jövőben is tervez hasonlóan izgalmas, kedves és lebilincselő történeteket?
Minden valaha leírt figurám itt él velem, és továbbírják magukat. Filc kalandjainak harmadik része már a fejemben van, és a kis rézvitéz is gyakran mellém szegődik az országházi folyosókon, és további ötleteket súg. Régóta készülök arra is, hogy a süteményeket is megszemélyesítsem.

Gyermekkorában sok mesét olvastak Önnek, vagy olvasott együtt szüleivel? Melyik volt a kedvenc meséje?
Rengeteget olvastak nekem a szüleim, az irodalom iránti érdeklődést, tiszteletet főként édesanyámtól kaptam ajándékba, Ő pedig a nagymamámtól. Viszont a mai napig nevetünk azon, hogy mennyire nehezen kezdtem el önállóan olvasni. Az elvarázsolt egérkisasszony hozta el végül az áttörést.

Ön szerint mitől jó egy mesekönyv? Mivel lehet megragadni ma a gyerekek figyelmét?
Talán akkor sikerül jól egy mesekönyv, ha a szerzője megmarad gyermeknek. Akkor nem is kell gondolkodni azon, hogy vajon mivel lehet megragadni a gyerekek figyelmét. Tiszta szívvel, őszintén és humorral kell mesélni – bármiről.

 

A Szél hozta rézvitéz mesekönyvbe ide kattintva lapozhat bele.